A SARS-CoV-2 vírus és az általa okozott pandémia soha nem látott kihívások elé állította a világ egészségügyét. A klinikusok és kutatók gyorsan reagáltak, és a járvány elleni küzdelemben alig egy év leforgása alatt több ezer klinikai vizsgálatot indítottak be. A folyamatban lévő és a tervezett vizsgálatokról dr. Bende Balázst, a Szegedi Tudományegyetem és az ECRIN – a European Clinical Research Infrastructure Network munkatársát, a hazai klinikai vizsgálatok egyik szervezőjét kérdeztük.
Szerte a világban nagy erőkkel zajlik az új típusú koronavírus kezelésével és megelőzésével kapcsolatos kutatás. Magyarországnak milyen szerep jut ebben a tudományos munkában?
Az elmúlt alig több mint egy év alatt nagyon fontos eredmények születtek. A remdesivir a korábbi különleges használati engedély nyomán az Európai Unióban forgalomba hozatali engedélyt kapott, így a hazai kórházak számára is hozzáférhetővé vált. A favipiravirt már a háziorvosok is rendelhetik. A magyar kutatók mindkét gyógyszer klinikai vizsgálataiban aktív szerepet vállaltak, így ezekhez a sikerekhez mi is hozzájárultunk.
Nem utolsósorban pedig megérkeztek a védőoltások, méghozzá kifejezetten bőséges választékban. A vakcinafejlesztés azonban nem állt le, jelenleg is jelentős számú vizsgálat van folyamatban. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy e vizsgálatok szempontjából Magyarország egyike lehet a potenciális célországoknak.
A terápiás készítmények kapcsán talán a legizgalmasabbak a monoklonális antitestek, például a Szegedi Tudományegyetem jelenleg hatféle monoklonális antitest klinikai vizsgálatában érintett: egy vizsgálat már fut, öt másik pedig a közeljövőben indul el. Ezek különböző cégek fejlesztései, vannak köztük monoterápiás készítmények és antitest-koktélok egyaránt. Az egyik vizsgálat az ECRIN szervezésében valósul meg.
Nagyon ígéretes többek között, egy magyar fejlesztés is, a SigmaDrugs fluvoxamin hatóanyagú gyógyszere, ahol a korai eredményeket Amerikában már klinikai fázisban is igazolták.
A fluvoxamin egy antidepresszáns, amely reményeink szerint a gyógyulási folymat gyorsításán túl a korai vizsgálatokban kifejezetten protektív hatásúnak bizonyult a késői tüdőszövődmények, a tüdőfibrózis megelőzésében, az ezzel kapcsolatos klinikai vizsgálatok idehaza is elindultak.
Vagyis ez már a COVID19 hosszú távú szövődménye elleni erőfeszítés.
Igen, ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy a vírus óriási terhet ró az ellátórendszerre. Amíg a járvány ennyi halálos áldozatot követel az akut szakban, addig az elsődleges cél a túlélés, és a kutatási célok fontossági sorrendjét is eszerint kell rangsorolni.
A gyógyító munka mellett egy klinikai vizsgálatban való részvétel komoly többletmunkával jár. Mennyire nehéz ma, a túlterhelt egészségügyben egy klinikai vizsgálat megszervezése?
Extrém mértékű terhelést jelent. Már az elindított klinikai vizsgálatok rendszerét is nehéz működésben tartani, a kieső humán erőforrást, koordinátorokat, nővéreket, orvosokat pótolni.
A vizsgálatvezető feladata gondos kockázatelemzés alapján döntést hozni arról, hogy mely vizsgálatokba von még be betegeket. Ilyenek lehetnek például az onkológiai vizsgálatok, ahol sokszor kritikus fontosságú, hogy egy beteg bekerüljön egy gyógyulási lehetőséget jelentő vizsgálatba.
Különösen a klinikai vizsgálatok kezdetén jellemző, hogy a betegnek többször kell megjelennie a kórházban, amire elérhető standard terápia mellett egyébként nem lenne szükség. Akár olyan helyzet is kialakulhat, amelyben szinte etikátlan lenne az új betegek bevonása. A COVID-ellátás miatt a vizsgálatvezetőnek mérlegelnie kell, hogy a következő vizithez lesz-e megfelelő szakszemélyzet.
A tavalyi év egyik sikertörténete a favipiravir, amely már forgalomban is van. Milyen a fogadtatása?
A favipiravir elérhető a patikákban és a háziorvosok is írhatják a koronavírusos betegeknek. Ez egy fontos eredmény, de úgy tűnik, mintha kevés háziorvos élne a lehetőséggel. Gyakran találkozom olyan esetekkel, amikor tünetes, koronavírusos betegeknek nem rendelik, holott indokolt lenne. Az enyhe tünetek és a súlyos állapot között gyakran fél nap sem telik el, ezért nagyon fontos lenne, hogy megelőzzük a nagy bajt. Erre nehéz magyarázatot találni. Ma Magyarországon megnyugtatóan elérhető a favipiravir – ennek elérése óriási erőfeszítésekbe került az illetékeseknek. Meggyőződésem, hogy azonos esetszám mellett jóval alacsonyabb lehetne a halálozás, ha minden beteg a diagnózis, vagy akár csak a gyanú pillanatától kapna Favipiravirt, ez első sorban az alapellátáson múlik.
Sokan talán nem ismerik eléggé, tartanak a kockázatoktól?
Ez egészen biztosan létező probléma. A jelen helyzetben azonban a szakmai igényesség azt követeli, hogy legyünk proaktívak: az információ rendelkezésre áll. Az alkalmazási előiratban minden tudnivaló részletesen le van írva. Az viszont nonszensz, hogy tisztelet a kivételnek, Facebook-csoportokban keresik a kollégák a tudást, ahol valaki hallotta azt, hogy valaki látta stb…
Mi a helyzet a remdesivirrel?
Hála a compassionate use (engedélyezés előtti, különleges alkalmazás) felhasználással elért eredményeknek, minden COVID-ellátó intézményben használható – és amennyire tudom, adják is.
Voltak persze problémák a klinikai kipróbálás során: leállították a SOLIDARITY vizsgálatot és a DISCOVERY vizsgálatban is megszűnt a remdesivirkar vizsgálata, mindkét esetben azért, mert nem találták hatásosnak. Ezekben a vizsgálatokban azonban olyan tervezési hibákat vétettek, amelyek miatt az első pillanattól sejthető volt, hogy nem lesz a vizsgálatban kimutatható szignifikáns hatás. Véleményem szerint kapkodva tervezett vizsgálatok voltak, és ártottak a gyógyszer megítélésének is. Sokkal informatívabb a Gilead eredeti kettős vak vizsgálata, ami egyértelműen igazolta a szer hatékonyságát.
A remdesivir sem csodaszer, de megfelelő időben, jól megválasztott betegnél meg tudja állítani a folyamatot, ami nélküle lehet, hogy a „cső” végén érne véget.
Említette korábban a monoklonális antitesteket. A bamlanivimab már adható – de kinek?
A bamlanivimabot elsősorban a komorbiditásokban szenvedő, nagy kockázatú, de még enyhe vagy mérsékelt súlyosságú, nem túl magas vírusterhelésű betegeknél érdemes megfontolni. Ismét kulcskérdés persze, hogy időben kezdjék el alkalmazni.
Tocilizumab és ivermectin. Két olyan hatóanyag, amelyeket sokan támogatnak, sokan pedig ellenzik. Mit gondoljunk róluk?
Nagyon nehéz kérdés. A tocilizumabnak valószínűleg lenne helye a terápiában, de úgy tűnik, ehhez szükség lenne a pontos, citokinszintektől függő adagolás ismeretére. Hasonló a helyzet az ivermectinnel, amellyel kapcsolatban nagyon kedvező és nagyon negatív eredményekről egyaránt olvashatunk. Jelenleg még nem lehet pontosan megítélni.
A gyógyszeres vizsgálatokon kívül a COVID19 kapcsán milyen kutatások folynak?
Egy igen jelentős genetikai kutatás a HUNGEN, amely a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem közös projektje, és amely a betegség súlyosságával összefüggő genetikai tényezőket vizsgálja, és amelybe már több száz génmintát sikerült összegyűjteni. A betegektől származó biológiai minták és vírusminták genetikai elemzése és a biobanki eltárolása folyamatban van.
Számos kutatócsoport kezdett bele a COVID19 genetikai hátterének, prediszponáló tényezőinek kutatásába, és ami érdekes, hogy nagyon különböző eredményekre jutottak. Ez természetesen populációs szinten lehet érdekes, hogy mást találtak Észak-Amerikában, mint Európában, de mégis van köztük sok összefüggés. Ezek sorába illeszkedik a magyar kutatás, várjuk az eredményeket. A célkitűzés 1000 minta összegyűjtése, és sajnos azt kell mondjam, valószínűleg ez hamar meglesz.
Egy másik ígéretes kutatás a sajtóból már ismert, izraeli projekt, amely a CD-24 fehérje immunmoduláns hatásán alapul és amelyet inhaláció útján juttatnak közvetlenül a tüdőbe. Reményeink szerint gyorsan megállítja a citokinvihart. Az I. fázisú vizsgálat nagyon jó eredményeket hozott, jó lenne, ha csatlakozni tudnánk a további, II. és III. fázisú kutatásokhoz.
Érdekes, hogy egyes monoklonális antitestekkel is folynak vizsgálatok az inhalatív beviteli úttal kapcsolatban, egyes esetekben akár tünetmentes pozitívoknál, prevenciós céllal.
Az elmúlt egy év számos tanulságából mit tart a legfontosabbnak?
Ma a járvány csúcson van, és elképzelhetetlenül nehéz megszervezni egy új vizsgálatot, ellenben amit decemberben, januárban indítottunk el, azokban élen járunk a betegbevonásban.
A szakma számára az a tanulság, hogy vizsgálatot indítani két csúcs között kell, és nem a legnagyobb terhelés idején sorban állni olyan vizsgálatok tucatjával, amelyek egyébként már jó ideje tervbe vannak véve. Ez egy nagyon rossz stratégia, jó lenne, ha meg tudnánk értetni a szponzorokkal, gyógyszerfejlesztőkkel.
A laikusoknak, betegeknek pedig azt üzenem, hogy bízzanak az orvosukban és a klinikai vizsgálatokban. Ezek az elérhető leghatékonyabb terápiák, és ha a kezelőorvosuk felajánlja a részvételt, teljes bizalommal vegyenek részt benne.
Készült: 2021. április 9-én.
